1. (tn is ) hosszabb ideig többször (erősen) üt. veri az asztalt; hátba ver valakit; hátára ver valakinek; ▸ veri a vasat | így eltávolít valamit vhonnan. diót, szőnyegeket ver. | (többször) erősen odaüt. a falba verte a fejét; ▸ földhöz ver valakit | ▸ veri a kártyát | biz: ▸ veri az írógépet

2. (tn is ) ütésekkel büntet v. fegyelmez. veri a fiát; körmére ver valakinek; ▸ veri az isten, a sors | ▸ valakibe ver valamit | ▸ valakibe valakinek a fejébe ver valamit

3. ütőhangszeren hangosan játszik, így hangoztat valamit. veri a cimbalmot; riadót ver a dobon. | ▸ veri a taktust | (alanytalanul v. t. n. is ) <torony-, falióra> időpontot ütéssel jelez. tízet vert (az óra); most veri a delet.

4. <küzdelemben ellenfelét> vereséggel fenyegeti, ill. sorozatosan megveri. | biz <cselekvésben, képességben> felülmúl, túlszárnyal valakit.

5. többszöri ütéssel odaerősít valamihez, rögzít valamibe. szeget ver a falba. | ▸ csapra veri a hordót | ▸ bilincsbe, vasra ver valakit | ▸ életet, lelket ver valakibe

6. ütlegelve, ijesztgetve vhova hajt. legelőre veri a marhát. | <szél, víz> csapkodva vhova juttat, sodor. a hullám a sziklához verte a csónakot.

7. <mozgó természeti jelenség> (kárt okozva) csapkod. hullámok verik a partot; jég verte a termést. | tn <eső> (szélben) erősen csapódik vhova. | (t. n. is ) ritk <nap> égetőn süt.

8. gyak. túlzó <magas, hosszú tárgy, testrész> vmeddig ér. feje a tetőt veri; mellét veri a szakálla.

9. <szív, ér, vér> dobog, lüktet.

10. <kif-ekben:> ütésekkel v. más gyors mozdulatokkal létrehoz, készít valamit. pénzt, hidat, sátort, habot ver; ▸ veri a nyálát | ▸ csipkét, kötelet ver

11. ▸ gyökeret ver

12. <kif-ekben.> ▸ adósságba, költségbe veri magát

[?]

1. a természet, a társadalom és a gondolkodás összefüggéseiről szerzett igazolható, ill. bizonyítottnak tekintetett ismeretek rendszere. | tudományág. társadalmi tudományok. | vál gyakorlati ismeretek összessége. a főzés tudománya.

2. biz az egyéni ismeretek összessége. ▸ megáll csődöt mond a tudományom | kissé rég hozzáértés, szakértelem. | biz sajátos ügyesség. a zsonglőrök tudománya.

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. támaszkodásra, ütésre stb. haszn., kb. hüvelykujjnyi vastagságú, 1−2 m hosszú rúdféle eszköz. botot ragad. ▸ olyan életlen, mint a bot | sétabot. | turistabot | horgászbot.

2. tört az ezzel valakire büntetésül mért ütés. ▸ huszonöt botot érdemelne ▸ bottal verik bele a tudományt

[?tör ]

1. vmely eszközt használva. tollal [ír]; bottal [jár]. | <műveltető igék mellett:> valakivel mint a cselekvés végrehajtójával. [írat] a fiával.

2. valakinek, valaminek a társaságában. [sétál] a férjével. | úgy, hogy valamit hoz, visz. [megjött] a hírrel.

3. (külsőleg) valamilyen állapotban. [borzas] fejjel. | valakit, valamit a jelzett helyzetben, állapotban tartva. gyerekkel [a karján]; fejjel [lefelé].

4. vmely időszakban, időpontban. ősszel; elsejével [elmegy]. | cselekvés, történés stb. befejeződésekor. [a munka] végeztével.

5. valamilyen módon. zajjal [jár]. | (szn -s képzős származékának szjeles alakjához) vhány egyedből álló csoportokban. ötösével [jönnek].

6. valamilyen mennyiségben. százával [adják]; [vett] egy marékkal. | (hasonlításban) valamilyen mértékben. valamivel [jobb]; tíz évvel [előbb].

7. valaminek a következtében. lábtöréssel [kórházba került].

8. valamilyen körülmények között. [kedvező] feltétellel [indul].

9. valakivel szemben, valaki iránt. mindenkivel [kedves].

10. <vonzatként.> [ellenkezik] az apjával; [törődik] az üggyel; [közöl valamit] a főnökkel. | <vonzatszerűen, nu-val.> családjával [együtt]; a bolttal [szemben].

1. a szóban forgó élőlény, dolog belsejébe, testébe, tömegébe, részei közé. szálka ment bele (az ujjába); tegyünk bele (a vázába) virágot. | a szóban forgó személy lelkivilágába. beléjük látok.

2. miatta, tőle. zeng bele a ház.

3. <vonzatként.> szerelmes bele.

4. <a bele ik h., ha az ige cselekvése nem az egysz. 3. sz-re irányul.> belém karolt; beléjük ütközött.

1. a szóban forgó dolog, test, anyag belsejébe. beleesik, beleharap, belegöngyöl. | <jelentéstömörítő igékben.> belekényszerít.

2. a szóban forgó folyamatba, ügybe, dologba. belebeszél, belegondol.

3. a szóban forgó dologgal, ritk. személlyel érintkezve, ill. a vele való érintkezés útján, következtében. beletöröl, belefogódzik.

4. érzelmeivel a szóban forgó személyre, es. dologra irányulva. beleszeret, beleun.

5. a szóban forgó tárgyra, dologra irányuló cselekvés első v. egyetlen mozzanatát elvégezve. belefog, beleiszik.

6. a szóban forgó dolog (túlzott, megerőltető volta) következtében. belefárad, belepirul.

7. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére>. bele-belenyilallik.

1. az ö hang hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ő, ő).

I. 3. sz-ű sznévm (rendsz. érzelmileg színezett m-ban v. szembeállítás, kiemelés esetén).

II. fn (csak egysz-ban, gyak. nagybetűvel) az, akibe a beszélő v. az illető személy szerelmes. a nagy ő.

[ fgr ]

1. ▸ a bél a belek ▸ felfordul a bele majd kihányja a belét ▸ kitaposom a belét | leölt állat bele tisztítva, kül. mint töltelékes húsáru burkolója.

2. (fás) növények szárát kitöltő puha, laza szövet. a bodza bele.

3. növényi termésnek a kéreg v. a héj alatti húsos része. a dió bele.

4. sült tésztafélék puha belső része.

5. némely tárgynak, eszköznek burkolatba foglalt belső része. a ceruza bele.

6. világítóeszköz kanóca.

[?fgr]